A XX. században a helyreállító plasztika nagyon sokat változott, tágultak a lehetőségei. Ennek oka az volt, hogy az orvostudomány is egyre több mindenre lett képes, olyanokra, amiről addig teljesen elképzelhetetlen volt. A szilikon beültetésre már az 1890-es években történtek kísérletezések, de hogy ez tökéletesedjen, ahhoz a plasztika és az általános sebészetnek is fejlődnie kellett. Töltőanyagnak először paraffint alkalmaztak, de ez nem volt a legjobb megoldás. Ekkor saját zsírral próbálkoztak, de ennek a hatása nem volt tartós. (Ez a technika csak mostanában lett olyan színvonalú, hogy alkalmazni lehessen.) De a plasztika még nagyon sokféle anyagot használt, például steril só oldatot.