Már az ókorban is elvégezhető volt plasztikai műtét, az akkori orvostudomány is állt olyan szinten, ami által ki lehetett vitelezni ezeket a beavatkozásokat. A sebészet bölcsője az ókori Egyiptom volt, így hát nem is csoda, hogy egy i. e. 1600-ból származó dokumentum, az u.n. Edwin Smidt -féle sebész papirusz beszámol egy akkori plasztikai műtét menetéről. Ezek szerint az eltört orrot és állkapcsot megfelelően helyre tudták állítani, úgy hogy a sérült kinézetének esztétikuma ne sérüljön. De az ókori India sem maradt le a piramisok földjétől sokkal. Egy i. e. 600-ból ránk maradt orvosi dokumentum részletesen leír bizonyos helyreállító technikákat. Ezek szerint az ókori indiai sebészek a homlok bőrét használták rekonstrukciós operációk során. Ez egy igen magas rendű plasztikai műtét.