A plasztikai sebészet már az ó- és középkorban is jelen volt. Ekkor még leginkább bőrátültetéseket végeztek. Ennek egyik okai az akkor (és sajnos mai is) gyakori háborúskodás és speciális büntetési tételek (fül és orr levágás) voltak. Ezek a tényezők bőven adták az alapanyagot a plasztikai sebészet fejlődéséhez. Nem véletlenül, hogy az I. világháború kitörése fordulópont volt (többek között) a szépészeti ipar fejlődésében is. Sajnos az akkori borzalmak is rengeteg ember arcát és testét roncsolták, tették visszataszítóvá. A kor két híres orvosát mindenképpen meg kell említenem, megérdemlik, hogy nevük itt is olvasható legyen: az egyikük Harold Gillies, aki rengeteget segített olyan embereknek, akinek az arca torzult el. A másik unokatestvére, Archibald McIndoe, aki égési sérültek testét rekonstruálta, általa ezen a téren fejlődött a plasztikai sebészet.